Prológus

Egész életemben átlagosnak éreztem magamat, de mikor a 16. évemet töltöttem be, az életem teljesen fenekestül felfordult...A múltam teljesen hétköznapi, azt leszámítva, hogy már számtalan kemény dolgon mentem már keresztül.A szüleimről nem tudok semmit mert 5 éves koromban nevelőotthonba adtak.A legjobb barátnőmnek 14 évesen nyoma veszett, és pont azt eltűnése napján vesztünk össze, mert egy sorsfordító titkot titkolt el előlem, de én rájöttem.Szóval 3 évig azon voltam, hogy megkeressem őt, de semmi.A 18. Szülinapomat ünneplem Augusztus 28-án.
A takaróm alatt feküdve alszom, mikor az ébresztőm hangos csengése zavar fel álmomból.
A nevelőanyukám Evelin kelt minden reggel, aki most is hangos léptekkel közelít a pink szobám felé.

 Név:Kovács Evelin
Kor:30
Foglalkozás:Ápolónő
Fő tulajdonság:Kedves, gondos  szerető anyuka.
Úgy tűnik, hogy tökéletes nevelőanyukám van?
Hát nem állítanám mert ha ő a gondviselőd annak következményi is vannak.Pl:Hogyha elrontasz valamit, vagy valami apró hülyeséget csinálsz rögtön kiakad,mindig a tökélyt akarja.....
Például mikor reggel 8 órakor indul felkelteni téged kereken 10 perced van az elkészülésre:
-Eliza!!! 10 perced van felkelni, aztán nyomás reggelizni.-mondta és lehúzta rólam a meleg takarót.
-Rendben, rendben máris kelek!!mondtam felvett hangsúllyal mire kiment a szobámból.
Elkezdtem  elővenni amit ma akarok felvenni:

Egy szürkés-fehér háromnegyed ujjú mezféleség, alatta van egy fehér vékony pántos trikó, aztán egy  enyhén rózsaszín hosszú szűkített nadrág, egy szürkésfehér edzőcipő és egy fekete-nagy válltáska.Lehet, hogy olyan mintha egy sportos lány lennék, de őszintén elmondom, hogy teljes mértékben nem vagyok az.
Ha sportolnom kéne akkor úszás lenne vagy kézilabda.
Amikor felvettem ezt az össze állítást arra gondoltam, hogy milyen lenne ha a szüleim is itt állnának mellettem és büszkék lennének rám, hogy ilyen nagy lettem ez elmúlt évek során.
Nem értem, hogy miért ért engem ennyi veszteség.Miért?
A szüleim elhagytak, valamilyen személyes vagy önző ok miatt.
A legjobb barátnőmnek pedig nyoma veszett...Hiányzik, de egyszer túl kell tennem magam rajta.Róla csak annyit kell tudni, hogy ó volt a suliban a legnépszerűbb lány, mégis a barátom volt.
Ma lesz az első napom az iskolában.Új suli,,, új kezdet....
Miután felöltöztem, reggeliztem összepakoltam a cuccaimat, hogy elindulja az iskolába.(Évnyitóra.)20 perccel már kint is voltam a buszmegállóban és kész voltam arra, hogy felszálljak a buszra és elkezdjek egy új átlagos napot...
Mikor leültem az egyik ülésre megláttam egy újságot az eltűnt barátnőm képével, és az újságra ez volt írva:Horváth Annabell ma lenne 16. éves lenne.Az újság láttán eszembe jutott az a nap amikor értesültem róla, hogy eltűnt.
Annabell eltűnésének a napja:
Előző nap vesztem össze a legjobb barátnőmmel Annabellel.Remélem, hogy ki
fogunk békülni.Azon a dolgon amin összevesztünk nem nagyon vagyok büszke rá de megemlíteni sem fogom.Éppen mentem hazafelé és az járt a fejemben, hogy miért kell neki mindenen megharagudnia.Amikor odaértem a buszmegállóba ott volt az a busz ami haza visz.Mikor felszálltam rá és leültem az egyik ülésre és kaptam egy üzenetet Annabelltől:
Ez állt a levélben:
 
Szia Eliza!!
Tudom, hogy nagyon haragszol azért amit mondtam, de szeretném, hogy tudd te nekem nagyon fontos vagy.Lehet, nem mindig voltam a leges legjobb barát a te szempontodból mégis közel kerültünk egymáshoz.Tudd, hogy a barátaim közül téged szerelek a legjobban és az a dolog is igaz amit tegnap este mondtam neked.
Remélem, hogy valaha még megtudsz bocsátani nekem. :)

 (És ez volt az utolsó üzenet amit tőle kaptam.)
Nem értettem, hogy miért is kell neki megbocsátanom,,, addig amíg haza nem értem.Bementem a kapun majd az ajtón és legjobb barátnőm anyukáját találtam az én nevelő anyukám mellett.
-Szia Eliza.-mondta az Annabell anyukája és mire én meg akartam volna szólalni folytatta az elkezdett mondandóját-Kérlek ne ijedj meg, de valamit el kell mondanom.-mondta majd leültem mellé.
-De, mégis mit kell tudnom?-mondtam.
-Hát...mondta volna de én közbeszóltam.
-Annabellel van valami?Itt van?-kérdeztem.
-Annabell eltűnt.-mondta.
-Elment bulizni és segítsek megkeresni?-mondtam értetlenül.
-Hát nem értem soha többet nem találkozhattok, mert lehet, hogy halott....
 Ennek hallatán rájöttem, hogy miért írt üzenetet és, hogy miért írt olyan szavakat amiket még soha senkinek sem mondott a családját kívül.,,,,Ez egy búcsúzó üzenet volt.''''
Lehet nem látom többet...
És ez így is lett.
1 évvel később a jelenben.
Most tartok éppen az évnyitóra.Miután leszálltam a buszról 10 perc múlva odaértem az iskolába.
Rögtön odajött hozzám két lány: 

Nagyon furcsán néztek ki, de mégis olyan mintha ismerném őket.Olyan vadnak, olyan elevennek néznek ki mintha nem is lennének teljesen emberek hanem egy máshonnan jött természetfeletti lénynek néznek ki.Lehet hogy el kellett volna futnom onnan, de ha nem maradok ott akkor nem fogom megtudni, hogy kik ők és mit is akarnak tőlem valójában.Így megálltam előttük, ahogy ők is előttem és végig szemléltem őket, ahogy ők is engem.Mind a kettő szép lány.Lehet, hogy velük fogok egy osztályba járni.Sőt Anna után ők lesznek a két legmenőbb, legnépszerűbb lányok az egész iskolában, és én leszek a legjobb barátnőjük, aztán meg öt év múlva ők is eltűnnek és kezdődik az egész elölről.
De, ne is gondolkodjunk előre amíg nem tudom, hogy ki is ők és valójában mit is akarnak tőlem.
-Szia!!-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok én Eliza vagyok.-mondtam mire ők is bemutatkoztak.
Így elkezdtünk összeismerkedni és kiderült, hogy egy osztályba fogunk járni.......
*2 nappal később*
Már két napja, hogy megismertem őket, de még mindig érdekelt, hogy mitől lehetnek ilyen vadak.
Rákérdeztem és ők elkezdtek mesélni:
A világon évszázadok óta íródtak meg, olyan misztikus elemeket tartalmazó történetek, amelyek felülmúlják a mi hitvilágunkat.Sokan, ezzel úgy vannak, hogy csak akkor hisznek valamiben, ha az látják is.Ám -e misztikus csodák nem csak a képzeletünkben léteznek hanem a valóságban is.Közülük van két fő faj, amely a legerősebb.Lehet, hogy különböznek, de egykoron barátok voltak.Egyszer ellentét szövődött köztük, ami ma már háború lett: Vámpírok & farkasok harca kiket, a vér éltet.Ám egyszer születik egy új egyén aki nem ember, nem vámpír, és végképp nem vérfarkas.A gond, hogy köztük áll, ő egy démon.Ő dönti el, hogy melyik oldalra áll, ám nem tudja, hogy valójában mi is ő.Vérfarkasok és vámpírok harca egy, olyan dologért, mi megváltoztatja az egész sorsukat.....  
-És ki az az egyén?-kérdeztem.
-Te.....

Sziasztok!
Remélem, hogy eddig tetszett ez a történet és sokan fogjátok olvasni.Az 1.rész szerintem 1 hét múlva hétfőn fogom kirakni.Addig is sziasztok. :)